A kutyák epilepsziájáról

Ország Nóra – Kutyasétáltató, terápiás kutyamasszőr
2017-03-05
Kékesi Eszter – Kutyasétáltató, napköziztető
2017-03-31
 
A kutyák epilepsziás megbetegedése korunk egyre gyakrabban diagnosztizált idegrendszeri kórképe. Az epilepszia olyan aktuális kórállapotot jelent, amelyre bizonyos gyakorisággal visszatérő rohamok, és mindig ugyanazok a klinikai tünetek jellemzőek. A rohamok kiváltásában az agykérget alkotó idegsejtek rendszerében, az ingerületi és gátló folyamatok egyensúlyának felborulása áll. Attól függően, hogy ez a roham az agy mely területéről származik, onnan milyen mértékben, és hova terjed, a rohamok sokfélék lehetnek. Az állatorvosi szakirodalomban epilepsziás rohamokat leggyakrabban mutató kutyafajták: uszkár, cocker spániel, tacskó, labrador retriever, boxer és a brachycephal kutyák.

Fontos megemlíteni, hogy nem minden epilepsziás rohamot elszenvedő élőlény epilepsziás beteg. Évtizedek óta ismertek olyan agyat érő behatások, amelyekre minden melegvérű állat agyveleje átmenetileg fokozott izgalmi állapotba kerül. Ilyen ártalmak az elektrosokk, a nagy dózisú inzulinterhelés, a pentetrazol gyógyszer. Emellett léteznek olyan gyengébb, agyat ért ártalmak, amelyek csak éretlen, vagy az érettebb, de epilepsziára öröklötten hajlamos egyed számára jelenthetnek veszélyt. Ezekben az esetekben egy provokált epilepsziás rohamról beszélhetünk, ahol a roham kiváltó ok mindig pontosan ismert, és a kiváltó tényező megszűnését követően nagy valószínűséggel a dühroham többé nem fordul elő.
 
 
A valódi epilepsziás betegség alatt megjelenő rohamra jellemző, hogy hirtelen, minden kiváltó ok nélkül, kiszámíthatatlanul jelentkezik, általában változó ideig tart, és mindig ugyanazon rohamtünet képében tör a felszínre. Mára tudjuk, hogy az epilepsziás megbetegedést kísérő roham klinikai tünet, nem maga a betegség. A betegség az, amely az agykérgi struktúrákat alkotó idegsejteket tartósan károsítja, létrehozva egy olyan idegsejt csoportot, amely az epilepsziás roham kiváltására, és fenntartására képes.
 
 
Az epilepsziákat több szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik álláspont szerinti csoportosítás a betegséget kiváltó ok. Beszélhetünk elsődleges (idiopáthiás) epilepsziákról, ahol a pontos kórok ismeretlen, általában öröklődő, familiárisan előforduló betegségekről van szó. Az idiopáthiás epilepsziák kialakulásának hátterében az idegsejtek ingerületvezetésében szerepet játszó ioncsatornákat kódoló gének valamilyen genetikai hibája áll. Az elsődleges epilepsziáknál az agyban semmiféle strukturális elváltozás nem figyelhető meg, így a különböző képalkotó eljárások (CT, MRI) vizsgálatával nem lehetünk sikeresek.
Előfordulhatnak agyi károsodás által kiváltott másodlagos (szimptómás) epilepsziák is, ahol többnyire jól behatárolható a rohamot kiváltó kórok. Ezen görcsrohamok lehetnek agyi (pl. agydaganat, agyvelő gyulladás), vagy nem agyi eredetűek (pl. anyagforgalmi megbetegedések, egyes májbetegségek).
 
 
Az epilepsziákat csoportosíthatjuk a klinikai tünetek függvényében is. A rohamok kezdetétől függően elkülöníthetünk gócos (fokális) vagy generalizált rohamokat. A gócos rohamok a test bizonyos részeire szorítkozó vagy asszimetrikus megjelenésűek, míg a generalizált epilepsziák az egész testet érintő, szimmetrikusan fellépő görcsrohamok. A fokális rohamok egy részénél a tudat nem érintett (elemi parciális rohamok), míg más esetekben a tudatállapot lehet enyhe, közepesen, vagy bizonyos esetekben erősen beszűkült (komplex parciális rohamok).
 
 
Bizonyára mindannyiunk számára ismerősek, a média által nagy visszhangot kiváltó esetek, amikor egy addig barátságos, családszerető kutya váratlanul az egyik családtagra támad. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy nem a kutya helytelen nevelése áll a dolgok hátterében, hanem magával az epilepszia betegségével állunk szemben. Előfordulhat, hogy az epizódikusan jelentkező dühkitörések mögött a temporális epilepsziák egyik típusával kell szembenéznünk, ahol az agresszív magatartás maga a rohamtünet. Ilyenkor az állat nincs tisztában azzal, hogy mi történt a roham alatt, és mivel a görcsös rohamjelenség komoly veszélyt jelent a környezetre a szakemberek az egyed végleges elaltatását szokták javasolni.

A generalizált rohamok két csoportját, az eszméletvesztés nélküli, kisebb rohamokat (pl. távollét epilepszia), illetve az eszméletvesztéssel járó nagyobb rohamokat (grand mal) különíthetjük el. A kutyáknál az utóbbi epilepsziás betegség a leggyakoribb. A grand mal rohamtípusra jellemző, hogy a felsorolt rohamtípusok bármelyike megelőzheti, illetve leggyakrabban az éjszakai, vagy a kora hajnali órákban jelentkezik a kutyán. A nagyroham tünetei a mindenki számára jól ismert: szédelgés, fejremegés, oldaldőlés, a végtagok merev vagy rángó görcse, bevizelés, erős nyálzás. Maga a roham néhány másodperctől, akár 15 percig is eltarthat. A rohamot követő tudatállapot tisztulás gyakran hosszú órákat is igénybe vehet.
 
 
Beszélhetünk olyan tényezőkről, környezeti jelenségekről, amelyeknek rohamprovokáló hatása van. A leggyakoribb agyat érő inzultusok a kutyák számára például a feszült légkör otthon, a kutya panzióztatása, a szomszéd folyamatos ingerlése, illetve a petárdázás okozta félelemérzet. Az említett stresszhatások valódi epilepsziát azokon az egyedeken képesek generálni, ahol az egyednek veleszületetten alacsony az agyi ingerküszöbe, és az erős negatív behatások felszínre hozzák az addig szunnyadó epilepsziát.
 
 
Egy epilepsziás betegségben szenvedő kutya vizsgálata a klinikai tünet (roham) tipizálásából, és a rohamot kiváltó ok meghatározásából áll. A pontos diagnózis felállításának első lépése a kórelőzményi adatok felvétele, amelyet az állat belgyógyászati-, és neurológiai vizsgálata követ. Az EEG-vizsgálattal általában meghatározható az epilepsziás működészavar agyi lokalizációja, illetve hogy gócos, vagy generalizált működészavarról van-e szó. Ha sikerült a klinikai tünetek alapján meghatározni a rohamokat, akkor el lehet kezdeni a tartós gyógyszeres (antileptikus) kezelést. Fontos a gazda részéről annak megértése, hogy jelenleg az epilepszia ellenes gyógyszerek nem képesek az epilepszia meggyógyítására, csak a rohamok megelőzését várhatjuk tőlük, illetve a hatásos terápia elengedhetetlen feltétele a tartós együttműködés az állatorvossal.

Forrás: Dr. Kiss Gabriella: Kutyák epilepsziájáról. Lélekben Otthon Kiadó, 2008

Az összefoglalót összeállította: Miklósi Bernadett
 

Comments are closed.

Eszközöket és Weboldalt a Green-Light pályázatok keretében a pályázhat meg!

| KÖSZI NEM!
Thanks for signing up. You must confirm your email address before we can send you. Please check your email and follow the instructions.
We respect your privacy. Your information is safe and will never be shared.
Don't miss out. Subscribe today.
×
×
WordPress Popup