Már gyerekkoromban tudtam, hogy én állatokkal szeretnék foglalkozni. Ebben erősített a nagyszüleim életvitele is, akik állatokat tartottak és növényt termesztettek. Itt megismerkedhettem a háztáji állatokkal és tartásukkal, valamint a növénytermesztés fortélyaival, amit akkoriban utáltam.
Egészen az egyetemig folyamatosan bővítettem a természettudományos ismereteimet, de a kutyázás komoly világa igazán csak itt nyílt meg előttem. A városunkban mióta az eszemet tudom működik kutyaiskola, nem egy órát megnéztem, de ez mégsem ugyanaz. Az első saját kutyusomat 14 éves koromban kaptam. Imádtam, igazi kezesbárány volt. Amikor szakdolgozati témámon gondolkozva jutottam el végül az ELTE Etológia Tanszékéig és Dr. Miklósi Ádámig. Akkor csöppentem bele igazán ebbe az egészbe.

Innentől már nem volt visszaút. Kutyás szakdolgozatot írtam, elkezdtem kutyaoktatónak tanulni és gyakorlatot szerezni. Dunaújvárosban 2014 januárjában kezdtem el tevékenyen részt venni az akkor átkeresztelt Duna Dog Center Kutyaiskola működésében, ahol 2014 decemberétől már egyedül is oktathattam. Így találkoztam Bettivel, akivel nagyon hamar egy hullamhosszra kerültünk és kiderültek a közös célok.

Amikor arról volt szó, hogy saját kutyát kell választanom, csak a dalmata jutott eszembe, amit tartanék. Később kiderült, hogy belenyúltam a közepébe. Egy igazi makacs jószág, Don tulajdonosa lettem, akivel a kapcsolatunk elég döcögősen indult. Végül mind az obedience, mind a BH világában elmerültünk, több kevesebb sikerrel. Majd ahogy komolyabban elkezdtem a sportkutyázás irányában gondolkozni beszereztem második kutyusomat, Novát, egy aussie-t, aki egy igazi ajándék. Jelenleg mindkettőjükből próbálom kihozni a maximumot.