Már néhány évesen kutyák között akartam lenni és arról álmodtam, hogy pudlikat tanítok cirkuszi mutatványokra? Ezt bizony nem tudom elmondani.

Falun felcseperedett gyermekként mindig voltak kutyáink, egyik-másik közelebb is állt hozzám, de sokáig "csak" házőrzők voltak. Szaladgáltam, labdáztam velük, ülni, feküdni, pacsit adni megtanítottam őket, de a kertben nőttek fel, házi kosztot kaptak és jó sokáig éltek, nagyjából ennyi emlékem van a 80-as években hozzánk került, legtöbbször mások által szélnek eresztett és általunk befogadott kutyákról.
Az egyetemi tanulmányok megkezdésével szinte egy időben a vidéki családi házból városi kislakásba költöztem, így megszűnt a mindennapos kutyázás is. Sok évig négylábú társ nélkül éltem a mindennapokat, úgy éreztem, hogy a munka, sport, utazás és kórházi önkénteskedés mellett nem tudnék felelősségteljes gazdi lenni, viszont egyre többször tért vissza a gondolat, hogy de jó is lenne. Elkezdtem - szintén önkéntesként - menhelyi, gazdikereső kutyákat sétáltatni és egyre tudatosabban felkészülni a későbbi kutyás életre. Az akkor fellelhető nevelési, oktatási könyveket bújtam, interneten elérhető, leginkább külföldi kutyás oldalak rendszeres látogatója lettem, egyik s másik fajtáról álmodoztam, pro kontra listákat készítettem, megismerkedtem az etológiai tanszék számos publikációjával, egyszer csak otthon volt velem egy 9 hetes kölyök és nem volt megállás. Több kutyaiskolában is megfordultam, de legnagyobb szerencsémre, viszonylag gyorsan a Best Dognál és Miklósi Bettinél kötöttem ki, akitől azt hiszem a legtöbbet tanulhattam az elmúlt évek alatt. A kutyás lét teljesen beszippantott, minél többet szerettem volna megtudni róluk, a működésükről, a kommunikációjukról, a belső állapotváltozásaikról és nem utolsó sorban a kiegyensúlyozott kutya-gazda kapcsolatról. Hamarosan az iskolapadban és az oktatói pályán találtam magam, tanulással töltöttem a hétvégéimet. Nagyon sok új információ birtokába jutottam azzal, hogy elvégeztem egy kutyaoktató képzést. A meglévő tudás tökéletes kiegészítésének bizonyult, de úgy éreztem nem elegendő ahhoz, hogy hiteles és tényleg jó oktató legyek, így akkor a további tanulást választottam és nem vágtam bele egyből a tanításba. A tanulási vágy, a folyamatos önképzés és a befektetett energia azonban mindig megtérül és büszke vagyok, hogy bekerülhettem a Best Dog Kutyaközpont oktatói csapatába.

Jelenleg egy 4,5 éves shiba inuval és egy 6 hónapos shetlandi juhászkutyával élek egy fedél alatt, Meeko-val agilityzünk, Pax-szal agility mellett obedience-es karrierről álmodunk és ezért mindent meg is teszünk, szóval nem unatkozunk.

A kiscsoportos foglalkozások (pl. shiba inu kölyök alapozó tanfolyam) mellett egyéni képzéseket is tartok, a hétvégi ovis foglalkozásokon pedig 2018 óta rendszeresen részt veszek és segítek.
Hétfőnként a kutyanapközinkben dolgozom és várom a négylábúakat illetve a kutyaiskolánk facebook és instagram oldalát is napi szinten kezelem.

Azt mondják, mindig pont annyi feladatot kapunk az élettől, aminek a megoldására éppen képesek vagy, úgy tűnik, most ennyi fér bele. :)