Óvodás nagycsoportos korom óta két vágyam volt: szállodaigazgató lenni és kutyázni. Azon kevesek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy minden álmuk valóra vált. Mindkét dolgot egyidőben kezdtem, a szálloda a hivatásom lett a kutyázás pedig a hobbim. Első kutyusomat Lha-mot, a tibeti terriert, nemrég veszítettem el, de 14 évvel ezelőtt, vele kezdődött minden és közben a kutyázás a szerelmem lett. Tudatosan készültem az érkezésére, az akkor piacon jelenlevő összes kutyanevelési és kutyapszichológiai könyvet elolvastam, majd amikor 8 hetesen hozzámkerült 1 nap alatt elrontottam mindent... Vele mentem először kutyatrénerhez is, természetesen Bettihez.

Időközben belekóstoltam az állatmentésbe is: gyepmesteri telepekről, altatás elől mentem a kutyusokat, akiket mind lelkileg, mind pedig fizikailag rendbehozva gazdásítok. Sintértelepről és útszéléről mentve került hozzám mostani 4 kutyusom is, akik mindannyian lelki sérülésekkel érkeztek, amik oldásán folyamatosan dolgozunk. Az állatmentés kapcsán sajnos nagyon sok bántalmazott kutyával kerülök kapcsolatba, akik a sok negatív tapasztalat miatt már nem bíznak az emberekben, ezért célommá vált, hogy ilyen kutyákat vehessek szárnyaim alá, akikkel megismertetem a szeretetet és gondoskodást, hogy idővel ők is újra családtagként élhessenek majd új gazdájuk oldalán. Kutyatréner oklevelemet 2016-ban szereztem, jelenleg pedig az állatorvosi asszisztensi diplomám átvételére készülök. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mára a hobbim lett a munkám.