Különböző pozitív megerősítések összehasonlítása

Dog motivational training. Trainer gives the husky a reward. Approved by Denise Flaim.

A megerősítés lényege, hogy hatására a viselkedési válasz előfordulásának gyakorisága megnövekszik, míg büntetés következtében az adott viselkedés előfordulásának valószínűsége csökken. Meglepően kevés irodalom található arra vonatkozólag, hogy a kutyáknál az egyes jutalmazási módszerek milyen tanulási helyzetben bizonyulnak hatékonynak, illetve a jutalmazási módszereket összevetve milyen helyzetben melyik bír a legnagyobb motivációval a kutyák számára. Manapság két fő jutalmazási típust használnak előszeretettel a kutyakiképzésben, az egyik az élelem, másik pedig a szociális jutalom.

A szakirodalomban két fő megerősítési típust különítenek el, az elsődleges és másodlagos megerősítőket. Az elsődleges megerősítők az egyed valamilyen alapvető biológiai szükségletét elégítik ki (pl. éhség esetén táplálék). Az elsődleges megerősítők lehetnek nem-szociálisak, mint például élelem, vagy szociálisak, mint a játék, dicséret, simogatás (Berridge, 2001). A közömbös ingerek klasszikus kondícionálással másodlagos megerősítőkké válhatnak az egyed számára (pl. a klikker hangja). Mivel az élelem jutalom egyszerűen alkalmazható, és a kutyák könnyedén motiválhatók általa, manapság a legnépszerűbb jutalomnak tekinthető a kutyakiképzésben (Okamoto és mtsai, 2009).

Feuerbacher és Wynne (2012) összehasonlították az élelem és a szociális jutalom hatékonyságát egy egyszerű feladatban családi kutyáknál, menhelyi kutyáknál és kézből nevelt farkasoknál. A feladat menhelyi kutyáknál a kísérletvezető kezének orral való megbökése volt, míg a családi kutyáknak a gazdájuk, a farkasoknak pedig a gondozójuk kezét kellett megbökniük. A szociális jutalom ebben a kísérletben rövid (4 másodpercig tartó) dicséret és simogatás volt. A kutatók úgy találták, hogy az élelem jutalom hatékonyabb volt, mint a szociális interakció a kívánt feladat megtanításához, mind a gyorsaságot, mind a sikerességet nézve. Azonban a kísérletben az alacsony elemszám miatt, illetve a szociális interakció, mint jutalom korlátozott használata miatt (csak dicséret és nem az állat igényeihez igazodó, rövid ideig tartó simogatás) nehéz bármilyen általános következtetést levonni az eredményekből.

Egy másik kutatás (Fukuzawa és Hayashi, 2013) három különböző jutalmat hasonlított össze: az élelem jutalmat, a szóbeli dicséretet és külön a simogatást. Az eredmények szerint az élelem jutalom hatására reagáltak a kutyák leggyorsabban a kiadott parancsokra. Azonban ez a különbség csak a tréningezési fázis elején volt szembetűnő, a későbbi tréningezési szakaszokban már nem volt kimutatható. Intire és Colley (1967) egyes szociális megerősítők hatékonyságát hasonlították össze, a szóbeli dicséretet és a simogatást kutyáknál egy meghatározott feladatban. Először mindkét jutalmat használták a feladat tanítása során, majd felhagytak a simogatással. Önmagában a verbális dicséret nem volt elegendő ahhoz, hogy fenntartsa az addigi teljesítményt. Amikor a tréning későbbi fázisában újra simogatták és dicsérték is a kutyákat, a teljesítmény visszaállt a korábbi szintre. A kutatók szerint ez bizonyítja, hogy bizonyos taktilis ingerek természetes megerősítőként működnek a kutyák számára. Mivel ebben a kutatásban csak hat kutyát vizsgáltak, így itt sem vonhatunk le általános következtetéseket az alacsony elemszám miatt. Egy saját, még publikálás előtt álló kísérletünkben kölyökkutyáknál azt találtuk, hogy az emberi demonstráció megfigyelése és szociális jutalom együttes alkalmazása bizonyos feladatok tanításánál hamarabb vezet eredményre, mint a klikkertréning és az élelem jutalom használata (Miklósi Bernadett MSc szakdolgozat, 2015).

Egy másik vizsgálat során összehasonlítottuk a szociális kontextusban való tanulás, és az operáns kondícionáláson alapuló klikkertréning hatékonyságát és belső állapotra gyakorolt hatását (Csibra Barbara BSc szakdolgozat, 2015). A gazdák a kutyákat arra tréningezték, hogy az érintőképernyőn egy sárga kört bökjenek meg egyre nehezebb feladatok során. A gazdák a „klikker csoportban” a kutya viselkedésének formálásával, míg a „szociális csoportban” a feladat bemutatásával tanították a kutyákat. Eredményeink alapján a szociális tanulás és klikkerrel való formálás hatékonyságában nincs különbség az érintőképernyős feladat elsajátítása során. Azonban az is kiderült, hogy figyelnünk kell a klikker módszer helyes alkalmazására, vagy szociális interakciókkal kell kiegészíteni az operáns módszert is, másképpen a kutyák zavarodottságot, vagy stressz-reakciót mutathatnak a tanítás során.

Az ismertetett irodalmak alapján nehéz egyértelmű következtetést levonnunk arra nézve, hogy mely jutalom lehet a leghatékonyabb kutyák tréningezése során, de valószínűleg az a legcélravezetőbb, ha az élelem és a szociális jutalom kombinációját alkalmazzuk, hogy maximálisan ki tudjuk elégíteni kutyánk jutalom iránti igényét, és mi is elégedettek legyünk a tanulási folyamat eredményével.

Írta: Csibra Barbara

Berridge, K. C. (2001). Reward Learning: Reinforcement , Incentives , and Expectations I . Reinforcement Theories. The Psychology of Learning and Motivation, 40, 223–278.
Csibra Barbara BSc szakdolgozat: Tanulási helyzetek hatékonyságának összehasonlítása kutyán.
Feuerbacher, E. N., & Wynne, C. D. L. (2012). Relative efficacy of human social interaction and food as reinforcers for domestic dogs and hand-reared wolves. Journal of the Experimental Analysis of Behavior, 98(1), 105–29. doi:10.1901/jeab.2012.98-105
Fukuzawa, M., & Hayashi, N. (2013). Comparison of 3 different reinforcements of learning in dogs (Canis familiaris). Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research, 8(4), 221–224. doi:10.1016/j.jveb.2013.04.067
Intire Roger W. MC and Thomas A. Colley (1967) Social Reinforcement in the dog. Psychological Reports: Volume 20, Issue , pp. 843 846.
Miklósi Bernadett MSc szakdolgozat: A szociális kontextus hatása a tanulási folyamatra kutyán.
Okamoto, Y., Ohtani, N., Uchiyama, H., & Ohta, M. (2009). The feeding behavior of dogs correlates with their responses to commands. The Journal of Veterinary Medical Science / the Japanese Society of Veterinary Science, 71(12), 1617–21. Retrieved from